Dima Bilan és mások

Dima Bilan Dima Bilan (Дима Билан, ejtsd: Gyimá Bilán) 1981. december 24.-én született, Karacsáj-Cserkeszföldön, Viktor Nyikolájevics Bjelán néven. Bilanra a mai vidéki és nem orosz etnikummal rendelkező oroszországi fiatalok jó része - függetlenül zenei ízléstől - egyfajta követendő példaként tekint, egy bizonyítékra, hogy egy "Isten háta mögötti" helyről is sikeres ember lehet valakiből. Csak szét kell nézni orosz fórumokon, blogokon, de akár a tévét nézve könnyen találkozhat a jelenséggel az ember. Na persze kérdés, hogy kinek mit jelent a sikeres ember, sikeres élet. Az biztos, hogy Bilan inkább karacsáj, mint orosz. Több déli nyelvet is jól beszél. Mellesleg spanyolul kiválóan, angolul nagyon jól beszél. Mikor a pici Viktor Bjelán még csak egy éves volt, a szülei elköltöztek a déli határszélről, az ország belsejébe, Naberezsnyije Csjelnyibe, Tatársztánba. Hat éves korában újabb költözés, vissza az akkor már elég zűrös déli határszélre, ezúttal a Kabar-Balkár Köztársaságba, Nalcsik közelébe. Itt járt iskolába is. Később végzett a Gnyeszin Zenekollégiumban. 2002-ben - a tanulmányai révén - felléphetett az orosz-lett Novaja Volna (Új Hullám) Fesztiválon. Ezután jött a "csoda", Jurij Aizenspis személyében. Aizenspis az orosz könnyűzene Trevor Horn-ja, mindenkit ismert, mindenkihez volt kapcsolata, és ami a legfontosabb: Viktor Coj-jal dolgozhatott együtt. Cojról itt és most csak annyit, hogy Vlagyimir Viszockij és Konsztantyin Nyikolszkij mellett, ő volt a Szovjetunió legnagyobb zenei legendája. Tehát az öreg Aizenspisnek nem csak kapcsolatai, hanem neve és szava is volt. Hitt a karacsáj fiúban, elhitte, hogy egyszer nagy valaki lehet belőle, csak egy "kis" segítség kell neki. Segített. Az első kislemez dala 2003-ban jelent meg, Nocsnoj Huligan (Éjszakai Huligán) címmel. Bár a mester igyekezett a fiatal fiúnak tanácsokat adni, hogy a jövőbe tervezzen, azt elismerte, hogy akkortájt nem lehetett hangszerelt, kifejezetten élőzenés előadásmóddal sikert elérni. A jó hangi adottságokkal és zenei érzékkel rendelkező fiatal srácot, akkor trendi, a nyugati könnyűzenéhez képest évekkel lemaradó, de az akkori orosz dance-es szutyokba csodálatosan beleillő lemezt csináltak neki. Akkor a mester és a Bilan mögött álló többi ember úgy hitte, hogy ez a korral jár. Hogy majd idővel kinövi ezt a tiniknek tökéletesen megfelelő imázst, és ugye minden hóbort elmúlik egyszer… Talán pár éven belül megmutathatja egy élőhangszeres, igényes produkcióban is a srác, hogy mit tud. Az első nagylemez, ami az első kislemez címét kapta (Nocsnoj Huligan), óriási siker lett. Tudatosan arra építették az egész "projektet", ami a legkönnyebb volt: jött egy fiatal gyerek, valahonnan a koszos, szegény és zűrös délről / milyen helyes kisfiús pofija van / milyen vagány és vandál a nagyvárosban, máról holnapra él / ráadásul a béke és az összetartozás fontosságáról is énekelt néha. A második nagylemeze már nem volt ilyen egyértelmű, a Na beregu nyeba. Volt rajta valami jobbító szándék, érződött, hogy kicsit kezdenek összeszokni ott a stúdióban és hogy valamivel érettebb (sőt, urambocsá': férfinek látszó alfahím!) szeretne ő lenni, csak nem valami hiteles. Hiába volt a srácnak kellemes hangja, hiába használta jól, és hiába voltak jó dallamok itt-ott, ez mégis csak az, ami: előre legyártott műanyag cukrozott takony, leöntve jól kihasználható sztereotípiákkal. Utólag nem is igazán érthető, hogy ehhez hogy adhatta a nevét Aizenspis. Aztán jött az Eurovíziós Dalfesztiválra való kijutás lehetősége, 2005-ben. Na erre nagyon rágyúrtak. Igényes, nyugati színvonalú produkciót csináltak köré, sok beleszólása nem lehetett a dologba. Igényesnek titulált amerikai/brit/latin zenéket hallgattak vele naphosszat, mint már évek óta. Kötelező napi feladat volt az igényes könnyűzene megismertetése, ezzel a "déli parasztfiúval", akinek a modern zene a dücc-düccöt jelenthette. Ezt később ő maga emlegette fel egy tévéinterjúban. Mint minden második évben, a Pervij Kanal szervezte az orosz ED-szereplést. Szokás szerint erős bundagyanú merült fel, hiszen ilyenkor komoly összegekről van szó. Mindenki mindenkit ismer, mindenki mindenkivel haverságban van, üzletelnek, szerződéseket kötnek, szponzorálnak jobbra-balra, így az a cél, hogy mihamarabb Moszkvában rendezhessék a következő Eurovíziós Dalfesztivált. Kijutott. Remekül szerepelt ez az újjá varázsolt Dima Bilan, csak épp - szokás szerint – nem az oroszok nyertek. Második lett, az utolsó pillanatokban. Öröm helyett, az athéni öltözőben őrjöngött - nem kímélve semmit és senkit. Elhitették vele, hogy ő annyira jó, annyira különleges, hogy majd biztosan sikerülni fog - pláne úgy, ha azt csinálja, amit mondanak neki. S azt is: olyan valóban igényes produkciót visz ki, amit majd értékelni fognak. Értékelték, de nem elég jól. Ezután a teljes managementtel megromlott a viszonya, és nem fogta fel ésszel, hogy itt a nagy lehetőség, a rengeteg szponzorációs szerződés, ismertség és ez jövőt biztosíthat a számára. Nem nyert és semmi más nem érdekelte - cikkeztek erről hosszú hónapokig a bulvárlapok. Drogokhoz is nyúlt. Aizenspis halála után rátámadtak az üzleti hiénák, a Szojuzkoncert rendezvényszervező iroda a magáénak akarta, és különleges kitételeket szabott: Mivel Aizenspis jogtulajdonait ezután a cég birtokolja, így a Dima Bilan művésznevet is (ez az öreg mester saját jogtulajdona volt ugyanis), az diktálhatott. Hogy pontosan ki, milyen egyezség alapján és mibe ment bele, nem tudni. A legutóbbi hírek szerint a "Dima Bilan" nevet megpróbálják kivásárolni, de az utóbbi időben Dmitriy Bilan néven szerepel mindenhol. Dima Bilan leggyönyörűbb dala, azon barátainak, akik már a túlvilágon vannak. Ya tyebe pomnyu. 2007 második felében Los Angelesbe utazott, ahol Nelly Furtadoval és Timbalanddal dolgozott együtt. Hónapokig cikkeztek arról a lapok, hogy Bilan mégiscsak eléri a világkarriert, Furtado kisasszonyba kapaszkodva, mondván: duettet fognak énekelni. 2008 május végén, Szerbia fővárosában, Belgrádban, ez a karacsáj fiú megnyerte Oroszországnak az Eurovíziós Dalfesztivált, kitartásával, hitével, na és Edvin Martonnal, valamint Jevgenyij Pljuscsenkóval. Összegezve hát, azt lehet mondani, hogy egy példaértékű és nagyon kalandos történetet mondhat magának Bilan, már ilyen fiatalon is. Nem kiugró tehetség, és sajnos nem is hitt sokáig magában annyira, mint amennyire benne hittek. Valószínűleg, mint ahogy az interjúiból kiderül, azt hitte a kezdet kezdetén, hogy olyan lesz, mint sokan mások: Egy középszerű, semmilyen, egy-két idénydallal jó pénzt kereső, agyonsztárolt „senki”. Viszont többet vártak tőle: azt hitték lesz olyan szorgalmas, kitartó és legfőképp többet akar majd, mint egynek lenni a sok között. Több olyan pont lehetett már az életében, amikor nem volt ideje feldolgozni, mibe keveredett. Az egyik legnagyobb név fedezte fel, egyengette az útját, aztán jött az első ED-szereplés, ahol kézzelfogható volt a nyomás, majd elbukott. Összeszedte és leporolta magát, majd pedig megnyerte a hazájának az áhított versenyrendezési jogot. Most remélhetőleg nagyon boldog. Ráfér. Albumok 2003 Nochnoy Huligan 2004 Na beregu nyeba 2006 Vremya Reka 2008 Protyiv Pravil 2008 (készülő angol nyelvű album) 2008 (készülő spanyol nyelvű album) Dima Bilan hivatalos honlapja: http://www.bilandima.com/